A 6:45-ös vonattal indultunk, és másfél órás döcögés után érkeztünk meg Füredre. Vettünk egy kis reggelit, majd irány a 33-as út. Poroszló után Besenyőtelek, majd Dormánd. Amennyiben jól emlékszek Dormándon beültünk kajálni: hamburger és lángos volt a menü.  Kisboltban vettünk még jeges teát, elosztottuk, és mentünk tovább.

Füzesabony után jött a körforgalom, pár kilométer a kerecsendi leágazásig, és máris jöttek a dombok, amik ugye alföldi gyereknek hegyek. Ez volt az oka annak, hogy a nyár legforróbb napjaiban lemondtam egy egész napos strandolásról. Jó lenne egyszer csomag nélkül is menni, de azért így is fantasztikus volt. Egyből jó kis emelkedő, nyomtuk neki mindhárman, de persze ez nem a Tour de France. Egy kicsit űlve, kicsit nyeregből kiállva, mikor mit bír az ember. Itt már nem jó együtt menni, mert jobb a saját tempóban felfelé haladni. A dombtetőkön mindig bevártuk egymást aztán jöhetett a száguldás. A lejtmenet a jutalom a mászásért és élveztük nagyon, hogy 60-70 közötti tempóban mehettünk lefelé, és ez ugyebár akár több is lehet még egyszer, ha már nem vagyunk úgy besz**va. Szokni kell ezt a sebességet is azért.

Van még egy fontos dolog, amit nem említettem eddig: ezen a hétvégén kipróbálhattam az új Selle SMP nyerget, az Extra változatot. Erről majd egy külön cikkben. Most annyit, hogy bevált.

Fantasztikus emelkedők és lejtők után kellőképpen elfáradva érkeztünk a csodálatos Eger főterére. Azt már tudtuk, hogy éppen vásár lesz, és mivel az idő is csodás volt, nagyon sokan voltak. Megittunk egy mentes sört – ilyenkor nagy melegben a mentes is jól csúszik. Ekkor három lehetőségünk volt: bogácsi kemping és strand; egerszalóki kemping és a híres termál; vagy kemping a Szépasszonyvölgyben és visszajövünk az egri strandra. Érmefeldobással Bogács nyert, de szkeptikusak voltunk a szórakozási lehetőségeket illetően, ezért tanácsot kértünk a Dobó téri Tourinform pavilon két gyönyörű munkatársnőjétől. Ők Egerszalókot javasolták a jobb fürdő miatt. Így addig eljutottunk, hogy kiválasztottuk az úticélt.

További jó kis emelkedőkön át jutottunk el a kempingbe, ami a termállal szemben helyezkedik el. Kiderült, hogy teljesen a városon kívül van, itt se lehetne semmit csinálni ráadásul a fürdőben még délutánra sincs kedvezmény. Újabb tanakodás után arra jutottunk, hogy a Szépasszonyvölgy a legjobb nekünk, és még strandra is lesz időnk, mivel ekkor délután 4 óra körül járt. Jani már nagyon kivolt: ennyit menni szinte első alkalomra és egy nem túl jó járgánnyal nem is lehet élvezetes. Először a strandhoz mentünk, de mivel féltettük volna kint a bicajokat, és nem akartuk a sátrat se felverni sötétben, mégis csak a kempingbe mentünk. Gyorsan ledobáltuk a cuccot, kaptunk egy rövidebb útvonalat a belvárosig, 15 perc alatt ott voltunk gyalog a strandon. Gyalog, mivel estére borozást terveztünk. A kempinget mindenkinek tudom ajánlani, mert aránylag szépen felújított, a tulaj segítőkész, és hát a Szépasszonyvölgyben fekszik csodálatos környéken.

Öt körül már a strandon voltunk, nagyon jó volt csobbanni egész napos tekerés és 40 fok után. Egy kis pancsolás után elmentünk kajálni. 40-50 dekás hekkek voltak, én egy ”kisebb” 40 dekásat kértem, uborkával, egy adag sült krumplival, és egy korsó hideg Borsodival. 2200 forint volt, de feltöltődtem energiával ismét, és finom volt valóban minden. A többiek gulyást ettek, azt mondták az is tuti volt. Nekem sikerült kaja közben összeszednem egy újabb darázscsípést, akkorát ugrottam, hogy Sotomayortól elvették volna az olimpiai bajnoki címet. Az egri strand egyébként egészen kellemes, rengeteg büfé van, jó kis dögönyözők – ezt mi is tapasztaltuk, kivette a lábunkból és a derekunkból a fájdalmat. A strand egyébként 22-23 óráig nyitva van, szombaton meg főleg. Mi 9-ig bírtuk a strandot, kiáztunk eléggé, úgyhogy elindultunk a Dobó térre.

 Volt egy stand, ahol 15 féle cseh sört árultak, ittunk egy kört ott, közben hallgattuk a programokat, szétnéztünk a kis vásárban, nagyon jó hangulat volt. Ezután beültünk borozni a hangulatos borozók egyikébe. Kb. mint most a Hal köz nálunk, csak a háttérben a vár és a kispatak sokat dob a látványon. Teljesen jó árban is voltak borok, én megkóstoltam egy fehéret, de szinte szobahőmérsékleten hozták ki, úgyhogy a következőt már úgy kellett rendelnem, hogy mi az, ami hideg. Juhász Paptag Rose 2010, nekem ízlett, és egy üveggel rendeltem belőle. Borosüvegre tekerhető jégakkuban hozták ki úh. egész este hideg is maradt. Ittunk egy-egy felest is, amit szintén melegen szolgáltak fel. Kb. éjfélig lehettünk a téren, elindultunk haza, de még ettünk nagyon finom gyrost, én kettőt :)).

A bor tuti volt, mert másnap semmiféle fejfájás nem volt. Reggel 8-kor már mindenki talpon volt, reggeli után összepakoltunk, és eldöntöttük, hogy Bogácson át jövünk Tiszafüredig. Bogácson strand és majd délután megyünk a vonathoz. 11 körül indultunk el a Dobó térről, megkerestük a Noszvaj felé vezető utat, és már indultunk is ismét a dombokon. Nagyon tuti volt, de kellett egy kis idő még a lábaink is megszerették az emelkedőket. Volt olyan, hogy leszálltunk volna legszívesebben a bicajról, de szerencsére végigszenvedtük tisztességesen. Sok-sok tuti lejtő követte az emelkedőket, ismételten száguldoztunk, de itt még kanyargósabb volt az út, ezért kisebb volt a végsebesség és a féket is még inkább kézben kellett tartani. Noszvajon vettünk magunkhoz vizet, és „fürödtünk” is egy kék kút alatt, legalábbis a fejünket alányomtuk, hogy hűljön, mert persze most is 40 fokban és délben kell tekerni :)).

Innen Bogácsig rosszabb minőségű az út. Számomra érthetetlen, hogy ilyen kiemelt turisztikai helyeken, hogy engedhetik meg maguknak, hogy ne legyen jó minőségű út. Ráadásul kerékpáros paradicsom is lehetne ez a környék. Én már tervezem, hogy visszamegyek Egerbe, a kempingbe, és itt tekergek néhány napig, végre csomagok nélkül.

Bogácson bementünk a strandra, bevittük a nagy táskákat, a parkolóőrnek meg adtunk egy kis sörrevalót, hogy nézzen rá a gépekre. A kabin 800 forintért enyhén durván hangzik, de inkább kértünk egyet, minthogy a sok cucc kint heverjen. A strand szerintem nem nagy durranás itt, 2007-ben már voltam, és akkor se tetszett. A hideg víz túl hideg volt – szinte görcsbe rántott -, a meleg meg nem volt vonzó 40 fokban. Arra jó volt, hogy lehűtsük magunkat. 2-3 órát lehettünk bent, ettünk egy nagy lángost – tényleg nagy volt – és ittunk egy citromos sört, energiának elég volt.  A fürdő fejlesztés alatt áll, nincs még befejezve, bár nem tűnik úgy, hogy jobb lesz. Szerintem jól döntöttünk nagyon, hogy Egerben maradtunk estére. Ott fantasztikus hangulatban telt a borozás.

Délután 4 előtt indultunk útnak. Innen már lefelé vezet az út, majd egy idő után vízszintbe kerül, és innentől szerintem nagyon unalmas volt. Jani persze örült neki, de pár év múlva ő is máshogyan gondolja majd. Mezőkövesden alig találtunk egy kutat, mindenhol leszerelték a kallantyút. Amikor végre találtunk egyet, „fürödtünk” ismét.

 Egerlövőn és Borsodivánkán át értük el Poroszlót, innen pedig már csak egy ugrás Tiszafüred. Megvettük a jegyet és elmentünk kajálni a már ismert pizzériába: ismét hamburger és gyros volt a vacsi. A vonathoz menet még vettünk egy-egy sört a vonatra. Ez világrengető ötletnek bizonyult, mivel a 19:40-es vonat 40 percet késett. Addig megittuk a sört, „picit” jól esett. Rajtunk kívül még legalább tizen voltak kerékpárral, szerencsére mindenki Debrecenig jött, úgyhogy egymásra pakoltuk őket és jöhetett a 1,5 órás zötykölődés.

A túra fantasztikus volt, szeretnék ide még visszamenni, hiszen a dimbek-dombok adják az élvezetet ebben a sportban, és persze nagyon klassz dolog száguldani az emelkedők túloldalán. Janinak gratuláció, hogy szépen tartotta a tempót. A két nap alatt kb. 150 km-t mentünk, 21.5-es átlaggal, ennek a felét emelkedőkre fel-le. Remélem sok ilyen lesz még.