HTML

Debreceni Kerékpárosok Fóruma

dbkerekparblog@gmail.com

Friss topikok

  • SteelMan: Nálam nem szokott olyan lenni, hogy vége van a kerékpáros szezonnak. Addig tekerek, túrázom, míg j... (2012.03.04. 18:43) Évadzárás 2010
  • SteelMan: Biztos nagyon jó túra volt! Mi is voltunk Gergővel Egerben több alkalommal is. Jó hegyes vidék leg... (2012.03.04. 18:20) Eger környéki hétvége
  • SteelMan: Akkor egy 2012-es beszámoló is belefér a "kerékpárutak" minőségéről szerintem. Sokat rosszabbodta... (2012.03.04. 17:56) Kerékpárutak
  • SteelMan: Én szinte mindig kerékpárral közlekedek, már gyerekkorom óta. Kb. 10 éves koromban kaptam egy BMX-... (2012.03.04. 12:45) Kezdetek
  • aviator_: :) A tészta nekem is nagyon bejön ;) (2010.12.18. 16:09) Karácsonyi Ajándékötletek

Kezdetek

2010.09.10. 17:12 magycs

Üdvözlet minden kedves Olvasómnak!

 

Mindig is rendelkeztem kerékpárral, kisebb koromban természetesen kemping és BMX, majd később MTB. Egészen 2008-ig csak arra használtam, hogy néha elmenjek vele ide-oda, haverokig, boltba, ilyesmi. 2003-2007 között autóm is volt, de 2007 végén eladtam, mert nem igazán éreztem, hogy egy átlagember, mint amilyen én is vagyok, megengedheti magának, hogy azzal furikázzon, ha éppen el kell menni valamiért.

2008-tól aztán busz és autó helyett is mindenhova bicajjal kezdtem járni. Rájöttem, hogy szépen apránként bármit hazafuvarozhatok így is a boltból. Sőt, ma már Debrecenben is vannak olyan cégek (Telekosár) akiknél online is be lehet vásárolni, és házhoz hozzák a havi bevásárlást. Úgyhogy emiatt sem kellett már kocsi.

2008 tavaszán aztán magánéleti problémák úgy hozták, hogy egyszer felpattantam a MTB-omra (akkor még egy Tesco-s bicajom volt pici tuninggal) és elmentem egy nekem hosszabbnak számító útra: kitekertem Bánkra. Ez kb. 12 km kifelé és persze ugyanennyi vissza is. Meglepően jól éreztem magam, pedig nem voltam hozzászokva az ilyesmihez.

1-2 bánki "túra" után továbbmentem, és meg sem álltam Létavértesig (50 km oda-vissza). Ezúttal is jó volt a tekerés, és ekkorra már beleszerettem a hosszabb tekerésekbe. Imádtam elindulni, közben zenét hallgattam, de figyelni igazából nem figyeltem rá, csak szóljon valami.

2008. októberében aztán egészen Marghita-ig mentem (ez már romániai magyar terület 140 km oda-vissza). Korábban jártam már itt többször még autóval, így ismerős volt a környék. Ebben az időszakban még nem is gondoltam arra, hogy a kerékpáron esetleg valami meg is hibásodhat. Szerencsére soha nem volt semmi probléma: se a lánc nem esett le, se defektem nem volt. Nem voltam még ekkor sem túl edzett, a román határtól visszafelé már nagyon szenvedtem, de muszáj volt hazajönni. Létavértesen gondolkoztam azon, hogy az akkor még működő állomáson felpattanok egy vonatra és azzal jövök, de pechemre annyit kellett volna várni, hogy nem érte volna meg, így kis pihenő után jöttem tovább. Egyre lassabb voltam, kezdett sötétedni is, úgyhogy jó lett volna ha kicsit gyorsabb vagyok. A városhatárt már sötétben értem el. Akkor 20-21-es átlagot tekerhettem, ha jól emlékszek, és ez nekem fantasztikusnak tűnt akkor, de persze a lényeg az volt, hogy egy komoly próbatétel teljesítettem. Nem lebecsülendő az sem, hogy korábban ezt az utat kb. 3000 Ft-ból sikerült abszolválni benzinfogyasztással, most pedig 1-2 csoki kellett csak mint energiabomba.

A Debrecen-Létavértes vonal vált edzéseim helyszínévé, ugyanis elég gyér a forgalom, az út elviselhető, főleg most, hogy a fele már fel van újítva. Ezután még 2-3 alkalommal megismételtem a romániai utat. Azért érdemes átmenni a határon, mert annak idején úgy sikerült kialakítani az okos embereknek a határt, hogy amint átlépünk kezdődnek a dimbek-dombok, és nekem, mint alföldi emberkének már azok is nagyon élvezetesek.

Azóta a Debrecen - Marghita távot sikerült már 24,5-es átlaggal is letekrni; a Létavértes távon pedig 26-27 közötti idő a legjobb. Sajnos 2009-ben 2x kellett bicajt vennem köszönhetően kedves embereknek akik "kölcsönvették" és még nem hozták vissza őket.

Így kezdődött a bicajos hobbim, és komolyabb érdeklődésem a kerékpárok iránt.

 

Üdv,

Csabi

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://debrecenkerekpar.blog.hu/api/trackback/id/tr952286717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zoel (törölt) 2010.10.31. 17:58:29

:)
Én most a nyáron mentem el Marghita-ig,előtte még nem mentem soha ennyit,én is majd megdöglöttem.Mondjuk én reggel 6 körül indultam,így még hullafáradtan is sikerült visszaérnem debrecenbe ha jól emlékszem 3 órára :)De sikerült,régen nem is gondoltam volna hogy megtudok tenni ennyit biciklin.Mondjuk én csak a nyáron kezdtem el megint tekerni,vagy 10 éve nem bicikliztem előtte minimum.Még át akartam menni legalább egyszer románba ebben az évben,de utánna már nem volt olyan túl meleg,így inkább majd jövőre.Most csak max 40-50 km-t szoktam tekerni már.Mondjuk az biztos hogy ha az alföldön kellett volna letekernem 140km-t,tuti nem ment volna.Nagyon sokat segített hogy távolban láttam a hegyeket,és hogy legalább már voltak kis emelkedők,lejtők,nekem is nagy élmény volt hogy végre nem csak sík terepen kell menni,még soha nem bicikliztem dimbes dombos utakon előtte.1-2 emelkedő rendesen ki is fárasztott :)
Tavasszal biztos hogy megint átmegyek románba,mert az alföldet már nagyon unom :/

SteelMan 2012.03.04. 12:45:31

Én szinte mindig kerékpárral közlekedek, már gyerekkorom óta. Kb. 10 éves koromban kaptam egy BMX-et azzal kezdtem el a kerékpározást. Utána még volt egy montim ami már rég leszolgálta az idejét, most meg 3 kerékpárom van jelenleg, egyik most nem működőképes.

15-16 éves lehettem amikor komolyabban elkezdtem érdeklődni a kerékpározás után, és elindultam első túráimra, amikre sajnos már nem emlékszem. Nekem is volt olyan (2005-2006) mikor a Debrecen - Józsa - Debrecen távot ami kb. 20km tőlünk úgy tettem meg első alkalommal, hogy alig vártam már mikor érek ki élve Józsára olyan 14-es átlaggal, de amikor megérkeztem örültem, és tudatosult bennem az is, hogy haza is kellene menni!:)
Hazaérkezéskor hulla fáradt voltam, sok volt akkor ez a táv, bármennyire is hihetetlen.

Ezek után volt több nagyobb túrám is amit most nem részleteznék, de szépen haladtam az edzettségi fokokon felfelé, most már azt kell mondjam "elmebeteg, vadállat, őrült" minden voltam már a haverok, túratársak szemében egy két túra tempója miatt.:)

Marghita nekem is nagyon bejött, talán 2008-ban voltam ott elsőnek túrázni, akkor még az út minősége is sokkal jobb volt mint 2011-ben. Legalább 5-ször jártam ott, egyedül, és a túratársammal Gergővel is. Szép város, bár a bevezető szakasz az eléggé elhanyagolt, falura emlékeztető....

Mikor elsőnek voltam ott az a 148 km nagyon fárasztó volt, egy örökkévalóságnak tűnt míg odaértem Létavértesre is, mert 20 km-es szél is volt legalább, és nem haladtam sehova, és az edzettségem sem volt megfelelő egy hasonló túrához, de valamikor el kellett kezdeni.

Határátlépés után láttam a hegyeket, ahogy átértem a határon megkezdődött egy akkor még nagyon keménynek számító emelkedő a számomra. Mire elértem Székelyhid-ig azt hittem megőrülök a szembe széltől. Ebben a kis városban egy út visz fel Marghita fele ami macskaköves 150 méter szakaszon, kb 6-8%-os emelkedő, ez is betett rendesen meg is álltam a tetején:)

Utána is volt sok emelkedő, pár kisebb falu, és a végcél Marghita volt. Odaértem Marghitára, és körbenéztem, majd jöttem hazafelé. Hazafele kínszenvedés volt, mert miért ne lett volna akkor is szembe szél, csak sokkal nagyobb mint odafelé:)

Annyira elfáradtam akkor, hogy 2 hétig nem is akartam látni a kerót, de amikor hazaértem végre örültem, mert teljesítettem a túrát!

Az út minősége 2011 Július körül egyenesen borzasztó volt, 5-20 cm széles, és 2-5 cm mély kátyúk mindenütt, rossz útszél, és rossz közlekedési morál. Ennek ellenére mégis nagy élmény, és idén is meg fogom látogatni ezt a helyet!
süti beállítások módosítása