HTML

Debreceni Kerékpárosok Fóruma

dbkerekparblog@gmail.com

Friss topikok

  • SteelMan: Nálam nem szokott olyan lenni, hogy vége van a kerékpáros szezonnak. Addig tekerek, túrázom, míg j... (2012.03.04. 18:43) Évadzárás 2010
  • SteelMan: Biztos nagyon jó túra volt! Mi is voltunk Gergővel Egerben több alkalommal is. Jó hegyes vidék leg... (2012.03.04. 18:20) Eger környéki hétvége
  • SteelMan: Akkor egy 2012-es beszámoló is belefér a "kerékpárutak" minőségéről szerintem. Sokat rosszabbodta... (2012.03.04. 17:56) Kerékpárutak
  • SteelMan: Én szinte mindig kerékpárral közlekedek, már gyerekkorom óta. Kb. 10 éves koromban kaptam egy BMX-... (2012.03.04. 12:45) Kezdetek
  • aviator_: :) A tészta nekem is nagyon bejön ;) (2010.12.18. 16:09) Karácsonyi Ajándékötletek

Debrecen - Siófok 2010

2010.09.10. 22:29 magycs

Mindig új útvonalakon agyal az ember. Nem mindig élvezet ugyanazon az útvonalon tekerni, de persze az esetek többségében edzeni nem lehet elmenni messzire. Ezért hát azt terveztük, hogy a nyaralással kell egybekötni egy jó kis bringázást. Elterveztük, hogy letekerünk Siófokra. A Magyar Tengert imádjuk, úgyhogy adott volt a dolog, csak útvonal kellett. A ViaMichelin nevű program főutakkal is számolt, és mivel ez volt a legrövidebb (350) tekerhető útvonal úgy döntöttünk 33-3-7-es főutak mente lesz az itiner. Elvileg főúton lehetne tekerni, ha nincs kint tábla; mint később kiderült a 3-ason végig kint van. Hely amúgy van rajta bőven, 40-50 cm-es sáv simán van a fehér vonal mellett, hétvégén szintén kamionstop, a forgalom pedig elég gyér, hiszen, aki Pest felé megy autópályán megy inkább, nem beszélve a 7-esről.

 Két napot adtunk magunknak az útra, szombat reggel indultunk, a hosszú út miatt 20-as átlaggal számoltunk. Előtte tréningeztünk, igyekeztünk minél több km-t tenni a lábunkba, és lehetőleg minél többször, hogy hozzá legyünk szokva a terheléshez.

A 33-ast tehát Tiszafüredig már ismertük, csak azért nem mentünk le odáig vonattal, mert ugyebár visszafele nem kellett jönni a Hortobágyon, így elviselhető volt, hogy tudtuk, megyünk tovább. Meglepő és nyáron szokatlan módon ködben kellett indulnunk.

Egy kisebb záport bevártunk a tiszafüredi Tesco-nál; ettünk-ittunk addig. Poroszló környékén megszűnt a jó minőségű út, az egész szét van szakadva, egyszerűen érthetetlen, hogy hogyan engedhetik a forgalmat rajta. Sajnálom azt, aki ott jár rendszeresen. A Tisza-tó környéke szintén gyönyörű volt, oda még vissza kellene menni majd egy kerülőre. Azt mondják jó kis túrák vannak a vad-Tiszán, és már kerékpárosoknak is vanna külön akciók.

Elértünk a 33-as végéhez, egy nagy körforgalom, ahol becsatlakozik a 3-asba. Természetesen azonnal volt tábla, de ha már itt vagyunk "menjünk ameddig tudunk" felkiáltással nekivágtunk ennek is. Nem messze a körforgalomtól "Egri Borvidék" tábla fogadott. 

Én javasoltam Ferinek, hogy menjünk inkább Egernek, keressünk egy tuti pincét borkóstolóval, és majd este vonattal megyünk Gödöllőig a szállásig. Sajnos nem akarta a dolgot ez az ember, és mentünk tovább. Ekkor már 100-110 km-nél jártunk, milyen jó lett volna egy kis borozással megünnepelni már ezt is.

 A 3-as innentől végig dimbes-dombos volt, úgyhogy ekkor kezdett élvezetesebb lenni a szombati etap. Én erre vártam, a "hegyekre" - tudod alföldi gyereknek ez már hegy. Tényleg nagyon élvezetes volt, hogy emelkedő, aztán gurulhatunk, aztán mászás ismét, kicsit lehet feszegetni ismét a határokat. Na persze az már korántsem volt élvezet, hogy a 3-ason végig szembeszél fújt. A körforgalomnál ugyebár 90 fokot fordultunk Nyugat felé, és ez be is tett. Volt egy olyan emelkedő, ahol megállt alattunk a bicaj, le kellett szálljunk, kis pihenő, aztán ismét harc a széllel.

Pozitívum volt, hogy egyetlen rendőrautó sem járt arra. Csak néhány szegény kiscsaj árulta magát az út szélén. Tarifáról nem érdeklődtünk.

Gödöllő volt tehát a szombati cél, Hatvanig jutottunk, mert ránk esteledett.

Elképesztő, de annyit tökölődtünk, hogy végül majdnem annyit töltöttünk megállással, mint tekeréssel. Eszeget az ember egy-egy csokit útközben, de néha meg kell állni egy nagyobb kajára, illetve "egészségügyi" okoból, nem beszélve az út dokumentálásáról: azt terveztük, hogy minden település-táblánál fotózunk, de aztán már annyira ráuntunk, hogy mindig meg kell állni, hogy nem minden lett megörökítve. Hatvanban megkerestük az állomást, és vonatoztunk Gödöllőig. Az is pozitív volt, mert a pestieknek ajándékozott újfajta piros vonat jött, mely kerékpárbarát, nem kell emelgetni a drótszamarat, csak be kell tolni, mert alacsonypadlós a szerelvény. Bent is van hely a bringának bőven. Gödöllőn direkt a főúton foglaltunk szállást, így viszont az állomástól csak meg kellett keresni, másnap reggel viszont jól jött, hogy már indulhattunk is a kapun kilépve. A hotelben - megérte kényelmesebb szállást foglalni - éppen lagzi volt este. Lementünk megvacsorázni. Sajnos nem hívtak meg a partira minket, úgyhogy rendeltünk forró húslevest, és túrós csuszát - mondanom sem kell a szénhidrát isteni volt, és amúgy finom házias kaja volt. Legurítottam egy korsó jéghideg sört is, ilyenkor esik a legjobban, mikor kimelegszik az ember. Az elalvással nem volt gond :))

Másnap reggel kaja után elindultunk, folytatódtak az emelkedők, én egy kis bemelegedés után jól bírtam és élveztem, de Ferenc-barát hulla volt majdnem egész nap, csak a nap végére szedte össze magát, amikor én meg kezdtem fáradni. Pestre van egy nagyon hosszú lejtős bevezető, itt viszont sajna már kerékpárúton kell menni, ami persze nem olyan sebességgel vehető, mint az autóút.

Ismét sokat álltunk, du. 2 körül értünk Érdre, majd utána a 7-es útra. Pesten a Budafoki úton kajáltunk a mekiben egy jót. Higgyétek el a sajtburger az egyik legjobb kaja hosszabb túrára. Az energiaszeletek, csokik, müzlik semmik ahhoz képest, ami energiát az ad. Négy cheeseburger majdnem estig kitartott.

Megálltunk a Velencei-tónál is, ha már ott voltunk vetettünk egy pillantást a szörfösökre egy amúgy eléggé igénytelen partszakaszról.

Én Székesfehérváron kezdtem tanakodni, hogy sötétedés előtt leérünk-e Siófokra, nevezetesen Sóstóra.

A fáradtság is itt kezdett kijönni rajtam, a lábaim egyre kevésbé szerették az emelkedőket, itt már én lassítottam a tempót. Azonban túl sok érdekes már nem történt. Eléheztem, egy útszéli kocsmában bevertem fél liter kólát, de nem sokat segített és furcsa módon bolt nemigen volt sehol.

Nem sokkal sötétedés előtt érkeztünk meg. Az autópálya felett elhaladva még vetettünk egy pillantást a sok bolondra, akik mind vasárnap este akartak visszajutni a fővárosba, vagy ugyebár ott kellett átmenniük. Szerintem több tíz kilóméteren volt dugó, legalábbis a kocsisor hossza alapján ezt lehetett feltételezni.

A táv végül 350 km lett úgy, hogy a Hatvan-Gödöllő távot nem is tekertük, hanem vonattal tettük meg. 25-ös átlagot mentünk, sajnos a sok megállás miatt egész nap, így vasárnap este már nem tudtunk csobbanni a Balcsiban, pedig arra készültem végig. Amúgy hideg is volt a víz még 2 napig, végül csütörtökig maradtunk lent.

A Siófokig vezető út fényképeinek megtekintése itt.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://debrecenkerekpar.blog.hu/api/trackback/id/tr342287350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.